Az LMBT+ Disney-rajongók úgy érzik, a Pixar Inside Out 2. című filmje sértő rájuk nézve. Állítólag a Disney vezetői azt akarták, hogy a fiatal főszereplő „kevésbé legyen meleg” a Pixar újabb sikerfilmjében. Louis Chilton szerint ez nem meglepő. A Disney sosem teljesítette igazán az LMBTQ reprezentációra tett ígéreteit. Az animáció folytatása, amely egy kamaszlány megszemélyesített gondolataiban játszódik, hatalmas sikert aratott. Dacolva a járvány utáni bevételcsökkenési várakozásokkal, a film az elmúlt időszak hetedik legjobban teljesítő alkotása lett. A gyerekek imádták, a felnőtteket könnyekig hatotta. Múlt héten viszont PR-viharba keveredtek, miután a Pixar vezetői megpróbálták cenzúrázni az LMBT+ szálakat a film készítése során, mondván, a filmnek „kevésbé kellene melegnek lennie.”
A filmet a 13 éves főhős, Riley háborgó elméjében töltjük, és nem teljesen egyértelmű a lány szexualitása. A cselekmény jelentős része Riley nyilvánvaló rajongása körül forog, amit egy idősebb Val nevű nő iránt érez. Riley elméje mélyén egy ijesztő entitás, akit csak „sötét titkának” hívnak, találkozik az öt érzelemmel: Örömmel (Amy Poehler), Undorral (Liza Lapira), Félelemmel (Tony Hale), Dühvel (Lewis Black) és Bánattal (Phyllis Smith). A filmbeli jeleneteket úgy változtatták, hogy eltüntessék Riley és Val kapcsolatának minden romantikáját, kémiáját. Anno a leszbikus ábrázolás miatt a Lightyear is veszített bevételéből; 14 ázsiai és közel-keleti országban tiltották be a filmet. De nyilvánvalóan hibás feltételezés, hogy ez a felszínes spin-off a leszbikusok kevésbé egyértelmű megjelenítése miatt bukott meg.
Fontos lenne olyan filmeket készíteni, ami nem hajlandó behódolni a heteronormatív közönségnek. Egy meleg karakter szerepeltetése egy Pixar filmben inkább az asszimilációról szól, mint a felszabadító társadalmi igazságosságról. Természetesen van egy alternatív nézőpont is. Az LMBTQ karakterek filmekben való megjelenése megnyugtathatja a fiatal nézők millióit, hogy szexualitásuk normális és nincs miért szégyenkezniük.